hangulat: hiperaktív    zene: BFMV - hit the floor
Ezt a hátteres dolgot nagyjából úgy lehetne jellemezni, hogy leegyszerűsítve az ami egyébként is... :D Dehát tényleg a blog a lényeg, nem az hogy ilyen-olyan fejléc legyen. És máris megjött a kedvem. Szeretem ezeket a színeket, nagy nehezen bepasszíroztam a halványzöldet is, mert abból mostanában úgyis keveset látni. Ugye-ugye. Itt az ősz. Elég hideg... Pár hete már megy a fűtés a szobámban, anélkül azt hiszem fagyott Chloé lenne belőlem. Szörnyű, tavaly ilyenkor még nem jártam télikabátban a városba, most pedig néha még abban is fázom. Na igen, beteg is voltam. Csak egy napot hiányoztam (ez elég volt ahhoz, hogy most semmit nem értek matekból :D) az öcsémmel ellentétben, aki szinte minden héten "beteg". Suliundor, szerintem. És még engem küldtek pszichológushoz anyáék néhány éve. Kész röhej. Na mindegy, azért amíg egészséges voltam, történtek érdekes dolgok. Épp a könyvtárba készültem, de gondoltam előbb bemegyek a Pannonhoz feltölteni a kártyám. Állok az ajtó melletti pultnál, egyszer csak nagy hangzavar. A szél betörte azt a hatalmas üvegajtót, mellettem! :O Hát, egy kisebb szívrohamközeli állapot megvolt. A nagydarab rockersrác csak úgy sutty, lepöckölte magáról, ami ráesett, és akkor elgondolkodtam, hogy engem agyonütött volna, vagy mi? Bár én valószínűleg nehezen halok meg, egyszer az öcsém belökött egy ablakon, ami majdnem levágta a fejem. Olyasmi volt a helyzet, mint a középkorban a nyaktiló. Szép is lett volna, ha a másik végén leesem... Na jó, én még enni fogok, úgyhogy befejeztem.
Ezzel viszont még nem ért véget a nap, ugyanis majdnem elütött egy autó a kanyarban, és a könyvtáros is valami hihetetlen nőszemély volt. Mikor hazaértem, az a látvány fogadott, hogy a hintaágy nekidőlve a párkánynak, valami cserép pedig darabokra tört. Nyilván nem csak itt fújt ennyire a szél. És másnap csináltam Ádisnak képeket a partról, meg hát belekeveredett a városháza is, mert szeretem azokat az épületeket. Íme. Na meg akkor már itt van egy rólam is :D Apropó, könyvet szeretnék kérni a szülinapomra, de nem tudok választani. Három lehetőség van. Az egyik Cserna-Szabó Andrástól a Puszibolt, amit azért szeretnék annyira, mert több ember történetét meséli el, elég szürreális és állítólag van benne némi perverzség is. A másik Takami Kósun: Battle Royale. Erről még nem hallottam negatív kritikát... Bár az egyik régi ismerősöm olvasta, és nagyon tiltott tőle, mert nem tenne jót a pici lelkemnek a sok vér, és a gyilkolászás. Hát, nem tudom. A harmadik pedig Tim Burton-től a Rímbörtön :] Ami ugye nem regény, hanem verseskötet, és a művész rajzai is szerepelnek benne. Igazából nem tudom mennyire érné meg, mert inkább olvasni szeretnék, mint alkotásokat nézegetni, meg ilyen félperces valamiket böngészni. De tetszik a stílusa. Szóval...

A nap kérdése: Puszibolt, Battle Royale vagy Rímbörtön?